Mindig is szerettem a főzelékeket. Vagyis úgy emlékszem, hogy mindig is szerettem.
Persze nem mindent azért.
Van mondjuk a zöldborsó-főzelék, meg a sárgarépa-főzelék... Na, azt baromira nem szeretem.
Mostanában szép lassan kell ám induljanak a jó kis zöldség-időszakok a kertekben...
Már nagyon várom, hogy ne mirelit, hanem igazi, kertből - reggel - leszedett zöldbabbal, spenóttal, tökkel készítsük a főzelékeket, a főtt ételeket.
Kezdem az egyik nagy kedvencemmel, a zöldbbabbal:
Hogy mi kell hozzá? Fél kiló zöldbab, egy csokor petrezselyem, 4 kanál liszt (Ancim mivel liszt-érzékeny, ezért Neki rizsliszt), 1 pohár tejföl (persze nem a nagy bödönnel, hanem a régi, jól bevált pohárral), illetve ízlés szerint só és cukor (nem több, mint egy kis kanálnyi).
A babot odateszem annyi vízzel, hogy ellepje, beleteszem a
petrezselymet, a cukrot és a sót. Ha megfőtt, akkor a tejföllel összekeverem a lisztet (egy kevés
vizet teszek hozzá). Turmixgéppel összecsapatom, a forró bab levéből ráöntök,
míg keverem, s szép lassan hozzáöntöm a babhoz.
Ezt anyunál láttam legelőször, másoknál nem láttam ilyent.
Vigyázni kell, nehogy
összemenjen a főzelék. Inkább több forrót kell önteni a tejfölös liszthez, de közben
kevergetni kell, s csak utána öntöm az egészet a tűzön lévő babhoz.
Ezután még ott
hagyom egy kicsit, hogy besűrűsödjön.
Anci azt mondta, hogy kezdő kuktáknak a rizsliszt használatát kell ajánlani,
mert azzal nem csomósodik meg az étel. Persze amilyen béna vagyok a konyhában, tuti, hogy én el tudnám bénázni azért néha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése